Gondolatébresztő

Szülőnek lenni óriási ajándék, és egyben nagy felelősség, hiszen a gyermekek fejlődése összetett folyamat. A szülők szerepe ebben a rendszerben, hogy szeressék őket, gondosan odafigyeljenek rájuk, és lehetőséget adjanak nekik a tapasztalatszerzésre, ügyesedésre, okosodásra, hogy fejlődésük révén magabiztosan illeszkedhessenek be a közösségbe, sikeres legyen iskolai beválásuk.

Vannak olyan helyzetek, amikor kérdések merülnek fel, a szülő minden igyekezete, és odafigyelése ellenére nehézségek adódnak a gyermek fejlődésében, nevelésében. Ilyenkor érdemes szakemberrel egyeztetni, hogy a bizonytalanságok mielőbb megválaszolásra kerülhessenek.

Az eltérő fejlődésben érintett gyermekek bizonyos viselkedéssel tudják jelezni sajátosságaikat (pl. megkésett a mozgás- és/vagy beszédfejlődésük, túlérzékenyek bizonyos hangokra, tapintási ingerekre, szagokra, ételek állagára, ízére, vagy éppen ingerkeresők és állandóan felmásznak mindenre, forognak, szaladgálnak, magasra hajtják a hintát, esetleg ügyetlenek, neki mennek tárgyaknak, embereknek, stb.), amit a környezetnek kell észrevennie, és helyesen értelmeznie. Messze túlhaladott már az a megközelítés, hogy “rossz ez a gyerek”; sokkal többet tudunk már a gyermeki fejlődés jellemzőiről, az eltérések fajtáiról, ezáltal képesek vagyunk megérteni őket, és jól segíteni a helyzeteket. Felelősek vagyunk értük.

A családok jólléte nagyban befolyásolt a gyermekek viselkedésétől, óvodai, iskolai beilleszkedésétől, előmenetelétől. Tudnunk kell: az eltérő fejlődésű gyermek nem azért viselkedik úgy, ahogy azt teszi, hanem azért, mert csak úgy tud. Az eltérések észrevétele kiemelkedően fontos szülői és szakemberi szempontból egyaránt. Azok a gyerekek, akik korábban részt vettek megfelelő vizsgálaton, esetleg diagnózist is kaptak és számukra az igény szerinti ellátás biztosított, jó kezekben vannak. Azokat azonban, akik még nem vettek részt vizsgálaton, de fejlődési sajátosságaik azt indokolttá tennék, a környezet felelőssége felismerni.

forrás: https://bhrg.hu/tunet/